Szent Johanna Gimi (1-8)

Az olvasó adatlapja a közösségi oldalról: 

Név: Für Katinka (Kata, Katus, chesslady)
Kor: 20
Beszélt nyelv: magyar, angol, német
Magamról: „Ne sírj, mert vége lett! Mosolyogj, mert megtörtént! :)"
Érdeklődési kör: könyvek, olvasás, zene, sakk, utazás
Klubtagság: Moly.hu, Balatonfüredi SC, Nagyatádi Sakk Klub, Munkácsy Gimi véndiákjai

Egyre több ismerősöm, barátnőm, utcán sétáló emberke kezében láttam a színes borítós Szent Johanna Gimis könyveket. Rákerestem, utána olvastam, majd annyiban hagytam. Á öreg vagyok én már ehhez, mi érdekes lehet abban, hogy 14 évesek mit csinálnak a gimiben. Különben is ilyen naplószerű, ezt meg mindig is kifejezetten rühelltem.  Telt múlt az idő, és valahogy mégis a kezem ügyébe akadt. Elkezdtem olvasni, és nem tudtam letenni. Igaz, hogy amikor elkezdtem olvasni már bőven megjelent a folytatás, de próbáltam beosztani. Kata, ma csak 1 hetet olvasol el… hát nem mindig pont valami izgalmassal zárul? :D Na jó, még egyet elolvashatsz… áá hát itt nem lehet abbahagyni. Ezt egy párszor eljátszottam magammal, az oldalak meg csak fogytak. A viccesebbnél viccesebb sztorik meg csak jöttek, mert bevallom nekem főleg ezek tetszettek. A romantikus része már kevésbé érintett meg, attól függetlenül, hogy maximálisan bele tudtam élni magam, hiszen egykor én is ilyen voltam. Akárcsak Reni, álmodoztam egy menő srácról, de sosem mertem volna neki elmondani.

Most pedig nézzük részletesebben a szereplőinket, elnézést a spoilerekért, de egyben értékelem az egész sorozatot, így elkerülhetetlenül is lesznek benne.

A kezdet mindig nehéz, de nem a Szent Johannában. Adva van a mi kis Rentai Renátánk, akinek naplójába betekintést nyerhetünk, az ő szemén keresztül látjuk az eseményeket.  Ő a történet szürke kisegere. Hiába a főszereplőnk kevésbé lopta be magát a szívembe. Szegénykém pedig megpróbálta, de amikor szenvedett azért nem volt szimpatikus, amikor örült akkor meg azért. Hát igen, nehéz nekem megfelelni :D. De a vége fele már voltak egészen humoros megszólalásai, azt hiszem Cortez ráhatása jót tett neki. 

„A gondolataimba merülve ücsörögtem a babzsák fotelemen, amikor felcsendült a Basket Case, én meg azonnal felvettem a telefont.
– Végre leráztam Cortezt, már vártam, hogy hívj, Pisti – szóltam bele. Cortez akkorát röhögött a vonal másik végén, hogy önkéntelenül is elmosolyodtam.
– Pisti? – kérdezte nevetve. – Pistivel csalsz meg?
– Mi bajod Pistivel?
– Á, nem, semmi. Biztos jó arc.”

Cortez a túl tökéletes. Szerintem nagyon eltúlzott lett, talán az egyetlen rossz tulajdonsága a lustaság volt. Számomra ő nem volt kifejezetten érdekes karakter.  Viszont volt egy bölcs megszólalása, amit nagyon tetszett.

„Nem baj az, ha nem vagy mindenki.”

Aztán itt van a numberone legjobb barátnő, Virág. Aki az első kötetekben még egészen szimpatikus volt. Majd egy Pál fordulással emós Virágból, sötét buta hippi lett. Ettől függetlenül jót szórakoztam rajta. Amikor azt hittem, hogy áá ettől nagyobb ökörséget már nem tud mondani, olyankor mindig bebizonyította, hogy, de igen tud.

„– Jó. Szóval. Uhh. A tünetek alapján biztos, hogy… nekem… jaj. Szóval prosztatagyulladásom van – mondta ki. Én mosolyogva a szám elé kaptam a kezem, Kinga pedig lehunyt szemmel egyszerűen megfejelte a mosdó csempéjét. Egymás után háromszor.”

Numbertwo legjobb barátnő Kinga. Az ő karaktere az egyik, akit nem éreztem annyira eltúlzottnak, bár tény neki is megvoltak a tipikus személyiségjegyei. A szigorú és kíméletlen, de gyakran látszott azért a hátsó jó szándék is a cselekedetei mögött.

„– Te szavaztál már? – fordult hirtelen Katához. (Kinga)
– Nem.
– Akkor mire vársz? Tapsra? Holt lelkek eljövetelére? Brandon Lee feltámadására? – üvöltötte. – Húzzál szavazni!
Kata riadtan nézett rám, mintegy megerősítést várva, mire bólintottam.
– Oké, talán ez így egy kicsit ijesztő, de Kinga amúgy kedves, szeretni való lány. Megéri rá szavazni. És ha nyer, emeljük a gyógyszeradagját is – magyaráztam.”

Ricsi, aki szerintem tökéletes párost alkot Virággal. Ő már kicsit közelebb van a fényhez, de még nem az igazi. Viszont, amikor elmondja mit szeret Virágban… azt a részt többször is átolvastam, sőt bevallom még kicsit meg is hatódtam rajt.

„– Amit a legjobban szeretek Emóban, az az, hogy egyáltalán nem erőltetett. Bírom, ha festékes a ruhája, az arca, a keze, a bakancsa. Bírom, hogy elmegyünk kajálni, és bármit megeszik, sőt, szerintem azt se tudja, mi az a szénhidrát. Bírom, hogy mindig hangosan röhög, és nem érdekli, hogy mások mit gondolnak róla… Bírom, hogy fura ruhákat hord, hogy idétlenségeket néz, hogy magasról tesz a divatra, hogy minden rohadt „cuki” kép láttán visongani kezd, és állandóan meg kell ígérnem, hogy megszerzek neki valami kisállatot. Bírom, hogy nem nyafog a robogón, hogy bármilyen filmet megnéz, hogy tudok vele playstationözni, hogy lehet vele röhögni és hogy akármikor csinálhatom ezt, mert nem jajgat érte – mondta, aztán hirtelen odanyúlt Virághoz, és két kézzel összekócolta a haját. Virág tényleg nem kezdett el vinnyogni, csak hangosan nevetve hagyta, hogy Ricsi a fél karjával megragadva magához ölelje, majd folytatta. – Kit érdekel, ha ma elfelejtett fésülködni? Ez legyen a legnagyobb hibája – vonta meg a vállát. – Teszek rá. Nézd meg őket – biccentett Edináék irányába, akik hárman igyekeztek a suli felé, konkrétan a teljes őszi divatkatalógusba öltözve. – Belőlük van egymillió. Emóból meg egy.”

Ricsi és a kémia kapcsolata:

„– Halljátok, Gondos kiakasztott – rázta meg a raszta tincseit, mintha még mindig nem hinné el, mi történt. – Megkérdezte, mit tudok a fluorról.
– És mit mondtál? – kérdeztem rosszat sejtve.
– Mit mondtam volna? Hogy „Halenda!” – vágta rá a szerinte igenis jó választ.”

Dave és Macu a két műszakiszakink. Először meglepett mennyire  szerelmesek a kütyüikbe, de aztán belegondoltam, és be kellett látnom, én is nehezen lennék meg a telefonom illetve a laptopom nélkül.

„– Felmayer!
– Igen, tanár úr?
– Elmondanád, hogy a rajzodon mi ez a sötét folt? – mutatta fel a lapot. A fél gyümölcstálat kitakarta egy kerek satírozás.
– Az Gábor feje – közölte. – Nem láttam tőle rendesen!”

Gábor, aki… aki, mintha nem is lenne. Nem tudok róla mit írni, azon kívül, hogy van egy kutyája semmi sem jut eszembe róla. 

„– Ozzy! – ismételte Andris.
– Az ki? – kérdezte Gondos, valami cukrot (esetleg) atomot rágcsálva.
– Ozzy, az új diák. – szállt be Robi a szívatásba.
– Ki az új diák? Te vagy az? – kérdezte Gábortól, aki furán nézve a tanárnőre végül bólintott. – Akkor, állj fel szépen, és mutatkozz be a többieknek, Ozzy – utasította Gondos. Gábor rezzenéstelen arccal felállt és körbefordult.
– Sziasztok! – üdvözölt minket.
– Szia, Ozzy! – kiáltottuk tökéletesen egyszerre.
– Honnan jöttél fiam? – faggatta tovább a tanárnő.
– Otthonról – válaszolta Gábor.
– Ez az Ozzy egy igazi Humor Harold. Muhahaha. – röhögött erőltetetten Zsolti, és az asztalt csapkodta.
– Most Ozzy vagy Harold? – kapkodta a fejét Gondos.
– Harold Ozzy! – segítette ki Ricsi.”

Jacques, azaz Zsák, aki francia és szegénykém  nagyon sokszor nem is érti mi van, szintén keveset szerepelt, akárcsak Gábor.

„– Jacques is velünk volt – szóltam, mire a többiek röhögve legyintettek.
– Zsák azt se tudja, mi van. Ugye, Zsák? – veregette vállba Ricsi.
Jacques mosolyogva bólintott.”

A két őrült rocker, Andris és Robi. Viszont ilyen embereket egészen biztosan mindenki ismer :D.

„Tisztelt Szülő! A fia betegségre hivatkozva távozott az órámról! Kardos Kálmán”
„Tisztelt Tanár Úr! A fiam valóban beteg. Elmebeteg. Bernáthné”

Végül, de nem utolsó sorban szeretnék szót ejteni az abszolút kedvencemről Zsoltiról, aki szolgáltatta számomra a legtöbb derülni valót. Olykor nagyon pihentek voltak a poénjai, de én még azokat is imádtam. 

„– Csehov – szólt rá türelmetlenül Kardos.
– Jó, megvan – csettintett Zsolti. – Szóval Csehov: A Sas – kezdte, én meg a szám elé kaptam a kezem, nehogy felnevessek. Kardos az orrát dörzsölgette, Kinga pedig elkerekedett szemmel fordult hátra.
– Az Sirály, te barom! – förmedt rá. Zsolti átgondolta a dolgot, végül megvonta a vállát.
– Na és? Madár-madár.”

Egyéb bennem felmerült kérdések:

Reni anyukájának 20 év alatt senki sem mondja meg, hogy a főztje ehetetlen? Ő miért nem érzi, hogy szörnyű, és ennyi év után miért strapálja magát még mindig?

Amikor mindenkinek Reni segít, hogy tudott mégis leérettségizni mindenki? Főleg Ricsi kémiából… mert értem én, hogy kettest nem nehéz szerezni, de azért valamit ahhoz is kell tudni.

Tudom, tudom, ne legyek szőrszálhasogató, de ezek a kérdések elég gyakran megfogalmazódtak bennem. Összességében viszont elmondható, hogy szerintem remek sorozat, kellemes volt esténként olvasni, egyszerre kikapcsolt, szórakoztatott,(nosztalgiáztam közben, mert azért a gimis emlékek előjönnek) nem hiába emlegetik a magyar Harry Potterként.

Történet: 5/4

Szereplők: 5/4

Borító: 5/5 (Szerintem nagyon jól néznek ki. )