2016. március 13., vasárnap

Rejtő Jenő: A szőke ciklon

Az első Rejtő Jenő könyvem volt, de egészen biztosan nem az utolsó :). Könnyed, szórakoztató, egy fárasztó nap után felüdülés volt olvasni.

"– […] Egy fillért sem adok. Vagy ideadja az írást, vagy egyszerűen fejbe ütöm. Választhat. Fej vagy írás."

Jim Hogan egy nagy gazember, azonban életében volt egy jó cselekedete, amiért a herceg egy gyémánttal ajándékozza meg. Kiélvezni azonban már nincs ideje a becsülettel szerzett vagyont, mert a rendőrség az ajtóban kopogtat, hogy elfogják. A kincset még gyorsan elrejti, majd megkezdi életfogytiglan büntetését a börtönben. Telnek az évek és Jim érzi, hogy közeleg a halál, ezért felfedi a gyémánt titkát az egyetlen rendszeres látogatója, volt iskolatársának lánya előtt. Evelynen kívül azonban többen is tudomást szereznek a gyémánt létezéséről, és megindul a hajsza a mesés kincsért.

Főbb szereplők:
Evelyn Weston: Tűzről pattant lányka, nem hiába szőke ciklon. Határozott, céltudatos, okos leányzó. Kincskeresése során az útja folyamatosan keresztezi egy lord útját, aki ezáltal akaratán kívül belekeveredik a gyémánt biszniszbe. Kettejüknek rengeteg humoros találkozása és párbeszéde színesíti a történetet.

Henry Bannister: A gentlemen. A kissé esetlen híres és méltán elismert lord, akit magával ragad a szőke ciklon.

Eddy Rancing: Evelynért rajongó szomszéd, akinek "különálló" kalandjait és cselekményszálát kifejezetten élveztem, mindig alig vártam, hogy az ő fejezetei jöjjenek, még ha csak mellékszál is.

Kedvenc karakter: Eddy Rancing


Borító: Több borítóval is megjelent, nekem a fent látható változat van meg, ami annyira nem tetszik. Azóta jöttek ki modernebbek is, nekem talán ez tetszik a legjobban.

Cím: Szerintem tökéletes, találóbb nem is lehetne. A szőke ciklon magával sodor :)

Ajánlom: Mindenkinek, aki egy kis nevetésre vágyik.

Összegzés: 5/4 Nagyon tetszett, de volt egy minimális hiányérzetem, ezért csak 4 pont. Alapvetően a váltott szemszögű könyveket nem igazán szeretem, de lehet ennek a könyvnek a hatására most ez megváltozik, mert itt viszont kifejezetten élveztem, hogy "mindig más vagyok".

"– Az életünk olyan, mint egy nyári ruha mellénye: rövid és céltalan."


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése