Egyikünk sem bűnöző.
Egyikünk sem függő.
Egyikünk sem vall kudarcot."
A fantasztikusan szép borító és az érdeklődést felkeltő könyvleírás késztetett már jó ideje arra, hogy ezt a könyvet elolvassam. A John Green ajánlás a borítón tovább erősítette bennem az olvasási kedvet.
Adva van egy magánsziget, és pár hiper gazdag gyerkőc akik minden nyarat ezen a bizonyos szigeten töltenek. Azonban a gazdagok élete sem olyan egyszerű, mint amennyire annak tűnik, hiszen gyarló az ember és mindig többet és többet szeretne, akár a saját családján való átgázolás által is.
"A családban az öregek – anyu, a nagynénik, Papa – életcélja a szép tárgyak felhalmozása. Az nyer, akinek a legtöbb cucca van, amikor meghal.
De mit nyer? Ezt szeretném tudni."
Igazából egy fő mondanivalója van a könyvnek, ami a legvégén nyer csak értelmet, addig kész összevisszaságnak tűnik a regény és lényegében nem történik semmi, még azt sem mondhatnám, hogy olyan hű de nagyon megismernénk a négy főszereplőt. Belőlem senki még csak halvány szimpátiát sem váltott ki, bár ellenszenvet sem, a szereplőkkel inkább közömbös voltam. Az olvasásban csakis az motivált, hogy végre valami értelmet nyerjen a történet, ezért faltam az oldalakat. A csattanó egyik része hamar leesett, a másik viszont ütött rendesen.
Borító: Gyönyörű tengerpart, a felhők és ahogy a kék színek keverednek és dominálnak, tényleg nagyon bejön :D
Kedvenc karakter: Nem volt...
Összegzés: 5/3 Számomra ez egy elmegy könyv, egyszer olvasható.
