James Dashner: Az útvesztő

Nagyon megtáltosodtam, ismét sikerült egy könyvmoly párbajos könyvet befalni pillanatok alatt. Nem tehetek róla, de úgy érzem idén sikerült az érdeklődési körömmel nagyon is egybevágó könyveket választani :). Ez a könyv már nagyon régóta érdekelt, de valahogy mindig háttérbe szorult, most viszont, hogy már megjelent a filmváltozat is, előre vettem, mert szeretném megnézni filmen is. Nem tudom ti, hogy vagytok vele, de ha már láttam a filmet, és tudom, hogy mi fog történni egyszerűen nem érdekel a könyv, már nem tudom hozzátársítani azt, ahogy én elképzelném a dolgokat, mert a lelki szemeim előtt a film jelenik meg. Ellenkező esetben viszont, amikor először olvastam aztán láttam, imádom összehasonlítani, hogy mennyire egyezik az én elképzeléseimmel, mennyivel lett jobb- rosszabb, mit tettek bele pluszba, mit hiányoltam stb....


A könyvvel elég nehezen vettem fel a fonalat, pár oldal után, még mindig semmit nem értettem, tele volt számomra ismeretlen szavakkal, de nem csak én voltam így, hanem a főszereplő Thomas is, így vele egyszerre próbáltam azt a bizonyos fonalat keresni. Számomra ez külön élvezet volt, és kifejezetten jó volt, hogy nincs előre minden a számba rágva. Szóval, a történetről, Thomas egy dobozban tér magához, nem emlékszik semmire a múltjából, csak a nevét tudja, nem tudja hol van és hova tart. Majd, hirtelen megérkezik egy Tisztásra, ahol egy csapat tizenéves gyerek veszi körül. Gyorsan be kell illeszkednie, mert hamar kiderül, hogy a fiúk élete nem csak játék is mese, hallottál már a gonoszról a csúf kopasz siratokról? (igen, nagyon pihent vagyok ma reggel :D) Tehát, a fiúk itt élnek a tisztáson, mindenkinek megvan a saját feladata, a tisztáson kívül pedig egy útvesztő található, ahol az említett siratok garázdálkodnak. Ezek valami elképesztően gusztustalan lények (húú nagyon érdekel, hogy ezt a filmben vajon, hogy csinálták meg *-*) akik nehezítik, hogy a fiúk kijussanak az útvesztőből. Thomas valamilyen hatodik érzék nyomására érzi, hogy neki részt kell vennie a kiút keresésében, azaz Futár akar lenni. Majd, mint a villámcsapás egyszerre megváltozik minden, érkezik egy újabb doboz, melyben egy lány van, és ezzel megkezdődik az igazi bonyodalom...

A szereplőkről...
Thomas legjobb barátja, Chuck, lopta be magát legjobban a szívembe, olyan kis szeretetreméltó szerintem. Thomast nagyon sokszor nem sikerült megértenem, de ennek ellenére is szimpatikus volt számomra, de az olvasó akarva akaratlanul együtt él vele, így valószínűleg megkedveli. Az a bizonyos leányzó, Teresa, pedig nem hagyott mély nyomokat bennem, talán majd a második kötetben nagyobb szerephez jut.

Összegezve a könyvet, egy szót tudok mondani: fantasztikus. Meghökkentő, izgalmas, letehetetlen, újszerű, váratlan, és olvasás közben az ember végig agyal, és rengeteg kérdést fogalmaz meg, amikre szépen lassan meg is kapja a választ. Ez egy olyan könyv, ahol nehéz kitalálni, hogy mi is fog történni, nekem személy szerint semmit sem sikerült előre kitalálnom :D

Kedvenc idézetek:

"– Nem kéne valakinek valami buzdítót mondania? – kérdezte Minho.(…)
– Hát hajrá – vágta rá Newt.
Minho bólintott, majd a csoport felé fordult.
– Legyetek óvatosak – mondta tárgyilagosan. – Ne haljatok meg.
Thomas elnevette volna magát, de a félelem ebben megakadályozta.
– Remek. Most már mindenki fel is lelkesült – mondta Newt, majd hátramutatott az Útvesztő irányába. – Ismeritek a tervet."

"– Ha nem félsz – mondta Alby –, akkor nem vagy ember."

"– Miben voltunk jobbak?
– Nem tudom. Elég nehéz kiszedni egy hullából, hogy mit rontott el."

Történet: 5/5
Szereplők: 5/4
Borító: 5/4