Szent Johanna Gimi (1-8)

Az olvasó adatlapja a közösségi oldalról: 

Név: Für Katinka (Kata, Katus, chesslady)
Kor: 20
Beszélt nyelv: magyar, angol, német
Magamról: „Ne sírj, mert vége lett! Mosolyogj, mert megtörtént! :)"
Érdeklődési kör: könyvek, olvasás, zene, sakk, utazás
Klubtagság: Moly.hu, Balatonfüredi SC, Nagyatádi Sakk Klub, Munkácsy Gimi véndiákjai

Egyre több ismerősöm, barátnőm, utcán sétáló emberke kezében láttam a színes borítós Szent Johanna Gimis könyveket. Rákerestem, utána olvastam, majd annyiban hagytam. Á öreg vagyok én már ehhez, mi érdekes lehet abban, hogy 14 évesek mit csinálnak a gimiben. Különben is ilyen naplószerű, ezt meg mindig is kifejezetten rühelltem.  Telt múlt az idő, és valahogy mégis a kezem ügyébe akadt. Elkezdtem olvasni, és nem tudtam letenni. Igaz, hogy amikor elkezdtem olvasni már bőven megjelent a folytatás, de próbáltam beosztani. Kata, ma csak 1 hetet olvasol el… hát nem mindig pont valami izgalmassal zárul? :D Na jó, még egyet elolvashatsz… áá hát itt nem lehet abbahagyni. Ezt egy párszor eljátszottam magammal, az oldalak meg csak fogytak. A viccesebbnél viccesebb sztorik meg csak jöttek, mert bevallom nekem főleg ezek tetszettek. A romantikus része már kevésbé érintett meg, attól függetlenül, hogy maximálisan bele tudtam élni magam, hiszen egykor én is ilyen voltam. Akárcsak Reni, álmodoztam egy menő srácról, de sosem mertem volna neki elmondani.

Most pedig nézzük részletesebben a szereplőinket, elnézést a spoilerekért, de egyben értékelem az egész sorozatot, így elkerülhetetlenül is lesznek benne.

A kezdet mindig nehéz, de nem a Szent Johannában. Adva van a mi kis Rentai Renátánk, akinek naplójába betekintést nyerhetünk, az ő szemén keresztül látjuk az eseményeket.  Ő a történet szürke kisegere. Hiába a főszereplőnk kevésbé lopta be magát a szívembe. Szegénykém pedig megpróbálta, de amikor szenvedett azért nem volt szimpatikus, amikor örült akkor meg azért. Hát igen, nehéz nekem megfelelni :D. De a vége fele már voltak egészen humoros megszólalásai, azt hiszem Cortez ráhatása jót tett neki. 

„A gondolataimba merülve ücsörögtem a babzsák fotelemen, amikor felcsendült a Basket Case, én meg azonnal felvettem a telefont.
– Végre leráztam Cortezt, már vártam, hogy hívj, Pisti – szóltam bele. Cortez akkorát röhögött a vonal másik végén, hogy önkéntelenül is elmosolyodtam.
– Pisti? – kérdezte nevetve. – Pistivel csalsz meg?
– Mi bajod Pistivel?
– Á, nem, semmi. Biztos jó arc.”

Cortez a túl tökéletes. Szerintem nagyon eltúlzott lett, talán az egyetlen rossz tulajdonsága a lustaság volt. Számomra ő nem volt kifejezetten érdekes karakter.  Viszont volt egy bölcs megszólalása, amit nagyon tetszett.

„Nem baj az, ha nem vagy mindenki.”

Aztán itt van a numberone legjobb barátnő, Virág. Aki az első kötetekben még egészen szimpatikus volt. Majd egy Pál fordulással emós Virágból, sötét buta hippi lett. Ettől függetlenül jót szórakoztam rajta. Amikor azt hittem, hogy áá ettől nagyobb ökörséget már nem tud mondani, olyankor mindig bebizonyította, hogy, de igen tud.

„– Jó. Szóval. Uhh. A tünetek alapján biztos, hogy… nekem… jaj. Szóval prosztatagyulladásom van – mondta ki. Én mosolyogva a szám elé kaptam a kezem, Kinga pedig lehunyt szemmel egyszerűen megfejelte a mosdó csempéjét. Egymás után háromszor.”

Numbertwo legjobb barátnő Kinga. Az ő karaktere az egyik, akit nem éreztem annyira eltúlzottnak, bár tény neki is megvoltak a tipikus személyiségjegyei. A szigorú és kíméletlen, de gyakran látszott azért a hátsó jó szándék is a cselekedetei mögött.

„– Te szavaztál már? – fordult hirtelen Katához. (Kinga)
– Nem.
– Akkor mire vársz? Tapsra? Holt lelkek eljövetelére? Brandon Lee feltámadására? – üvöltötte. – Húzzál szavazni!
Kata riadtan nézett rám, mintegy megerősítést várva, mire bólintottam.
– Oké, talán ez így egy kicsit ijesztő, de Kinga amúgy kedves, szeretni való lány. Megéri rá szavazni. És ha nyer, emeljük a gyógyszeradagját is – magyaráztam.”

Ricsi, aki szerintem tökéletes párost alkot Virággal. Ő már kicsit közelebb van a fényhez, de még nem az igazi. Viszont, amikor elmondja mit szeret Virágban… azt a részt többször is átolvastam, sőt bevallom még kicsit meg is hatódtam rajt.

„– Amit a legjobban szeretek Emóban, az az, hogy egyáltalán nem erőltetett. Bírom, ha festékes a ruhája, az arca, a keze, a bakancsa. Bírom, hogy elmegyünk kajálni, és bármit megeszik, sőt, szerintem azt se tudja, mi az a szénhidrát. Bírom, hogy mindig hangosan röhög, és nem érdekli, hogy mások mit gondolnak róla… Bírom, hogy fura ruhákat hord, hogy idétlenségeket néz, hogy magasról tesz a divatra, hogy minden rohadt „cuki” kép láttán visongani kezd, és állandóan meg kell ígérnem, hogy megszerzek neki valami kisállatot. Bírom, hogy nem nyafog a robogón, hogy bármilyen filmet megnéz, hogy tudok vele playstationözni, hogy lehet vele röhögni és hogy akármikor csinálhatom ezt, mert nem jajgat érte – mondta, aztán hirtelen odanyúlt Virághoz, és két kézzel összekócolta a haját. Virág tényleg nem kezdett el vinnyogni, csak hangosan nevetve hagyta, hogy Ricsi a fél karjával megragadva magához ölelje, majd folytatta. – Kit érdekel, ha ma elfelejtett fésülködni? Ez legyen a legnagyobb hibája – vonta meg a vállát. – Teszek rá. Nézd meg őket – biccentett Edináék irányába, akik hárman igyekeztek a suli felé, konkrétan a teljes őszi divatkatalógusba öltözve. – Belőlük van egymillió. Emóból meg egy.”

Ricsi és a kémia kapcsolata:

„– Halljátok, Gondos kiakasztott – rázta meg a raszta tincseit, mintha még mindig nem hinné el, mi történt. – Megkérdezte, mit tudok a fluorról.
– És mit mondtál? – kérdeztem rosszat sejtve.
– Mit mondtam volna? Hogy „Halenda!” – vágta rá a szerinte igenis jó választ.”

Dave és Macu a két műszakiszakink. Először meglepett mennyire  szerelmesek a kütyüikbe, de aztán belegondoltam, és be kellett látnom, én is nehezen lennék meg a telefonom illetve a laptopom nélkül.

„– Felmayer!
– Igen, tanár úr?
– Elmondanád, hogy a rajzodon mi ez a sötét folt? – mutatta fel a lapot. A fél gyümölcstálat kitakarta egy kerek satírozás.
– Az Gábor feje – közölte. – Nem láttam tőle rendesen!”

Gábor, aki… aki, mintha nem is lenne. Nem tudok róla mit írni, azon kívül, hogy van egy kutyája semmi sem jut eszembe róla. 

„– Ozzy! – ismételte Andris.
– Az ki? – kérdezte Gondos, valami cukrot (esetleg) atomot rágcsálva.
– Ozzy, az új diák. – szállt be Robi a szívatásba.
– Ki az új diák? Te vagy az? – kérdezte Gábortól, aki furán nézve a tanárnőre végül bólintott. – Akkor, állj fel szépen, és mutatkozz be a többieknek, Ozzy – utasította Gondos. Gábor rezzenéstelen arccal felállt és körbefordult.
– Sziasztok! – üdvözölt minket.
– Szia, Ozzy! – kiáltottuk tökéletesen egyszerre.
– Honnan jöttél fiam? – faggatta tovább a tanárnő.
– Otthonról – válaszolta Gábor.
– Ez az Ozzy egy igazi Humor Harold. Muhahaha. – röhögött erőltetetten Zsolti, és az asztalt csapkodta.
– Most Ozzy vagy Harold? – kapkodta a fejét Gondos.
– Harold Ozzy! – segítette ki Ricsi.”

Jacques, azaz Zsák, aki francia és szegénykém  nagyon sokszor nem is érti mi van, szintén keveset szerepelt, akárcsak Gábor.

„– Jacques is velünk volt – szóltam, mire a többiek röhögve legyintettek.
– Zsák azt se tudja, mi van. Ugye, Zsák? – veregette vállba Ricsi.
Jacques mosolyogva bólintott.”

A két őrült rocker, Andris és Robi. Viszont ilyen embereket egészen biztosan mindenki ismer :D.

„Tisztelt Szülő! A fia betegségre hivatkozva távozott az órámról! Kardos Kálmán”
„Tisztelt Tanár Úr! A fiam valóban beteg. Elmebeteg. Bernáthné”

Végül, de nem utolsó sorban szeretnék szót ejteni az abszolút kedvencemről Zsoltiról, aki szolgáltatta számomra a legtöbb derülni valót. Olykor nagyon pihentek voltak a poénjai, de én még azokat is imádtam. 

„– Csehov – szólt rá türelmetlenül Kardos.
– Jó, megvan – csettintett Zsolti. – Szóval Csehov: A Sas – kezdte, én meg a szám elé kaptam a kezem, nehogy felnevessek. Kardos az orrát dörzsölgette, Kinga pedig elkerekedett szemmel fordult hátra.
– Az Sirály, te barom! – förmedt rá. Zsolti átgondolta a dolgot, végül megvonta a vállát.
– Na és? Madár-madár.”

Egyéb bennem felmerült kérdések:

Reni anyukájának 20 év alatt senki sem mondja meg, hogy a főztje ehetetlen? Ő miért nem érzi, hogy szörnyű, és ennyi év után miért strapálja magát még mindig?

Amikor mindenkinek Reni segít, hogy tudott mégis leérettségizni mindenki? Főleg Ricsi kémiából… mert értem én, hogy kettest nem nehéz szerezni, de azért valamit ahhoz is kell tudni.

Tudom, tudom, ne legyek szőrszálhasogató, de ezek a kérdések elég gyakran megfogalmazódtak bennem. Összességében viszont elmondható, hogy szerintem remek sorozat, kellemes volt esténként olvasni, egyszerre kikapcsolt, szórakoztatott,(nosztalgiáztam közben, mert azért a gimis emlékek előjönnek) nem hiába emlegetik a magyar Harry Potterként.

Történet: 5/4

Szereplők: 5/4

Borító: 5/5 (Szerintem nagyon jól néznek ki. )

Zárás 2013

Érdekességként gondoltam összeállítok a 2013-as évemről egy kis statisztikai összegzést, zárást. Ez volt az első évem, hogy viszonylag aktívan olvastam és a moly.hu segítségével jegyeztem is az olvasásaimat.

A tavalyi év során 54 könyvet olvastam el. 

Körülbelül 20.482 oldalt. 32 szerzőtől, ebből 23 nő és 9 férfi. 

Nemzetiségüket tekintve 17 amerikai, 6 magyar, 3 brit, 2 francia, és 1-1 kanadai, új-zélandi, dél-koreai, és ausztrál. 

Összesen 19 kiadó könyveit olvastam, a legtöbbet a Cicerótól (9), Agave, Európa (7), Animus, Ulpius (6).  

13 sorozatot olvastam, 3-at be is fejeztem. Az 54 könyvből 29 valamelyik sorozat része volt. 

Ötös skálán értékeltem a könyveket, a 2013-ban olvasott könyvek átlagpontszáma 3,9, ami szerintem egészen jó, túlnyomó részt olyan könyveket olvastam, amik tetszettek.

A legtöbb könyvet Leiner Laurától olvastam (9 db, Szent Johanna Gimi sorozat+ kalauz), majd Agatha Christie (7db), és végül J. K. Rowling (6db, Harry Potter sorozat). 

Kíváncsi voltam mennyire olvasok friss könyveket, ezért összesítettem a kiadási éveket is. Az átlag 2009,45 lett. 2012-ben kiadott: 12 db, 2013-ban pedig: 4db.

Imádom a borítókat nézegetni, ezért ebből is összeállítottam, egy TOP5-ös listát.

1. Rohinton Mistry: India, India 
2.  Amy Kathleen Ryan: Ragyogás
3.  Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna
4. Stephenie Meyer: A burok
5. Mira Grant: Feed- Etetés

16 könyvet értékeltem 5 pontra, ebből hosszas tanakodás és rendezgetés során sikerült kialakítanom a TOP5-ös listám.

1. John Scalzi: Vének háborúja
2. Marissa Meyer: Cinder
3. Agatha Christie: Tíz kicsi néger
4. Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem
5. Stephenie Meyer: A burok

 

Kellemes Ünnepeket! :)

Sziasztok!

Mindenkinek nagyon kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok! :)

Így a huszadik karácsonyomon vissza gondoltam, hogy miként teltek és persze mi változott az elmúlt években.

Kiskoromban mindig szánkózni küldtek a papával, és az a fránya Jézuska, hát nem mindig akkor jött a fával és az ajándékokkal amikor én a lejtőkön csúszkáltam :D. Nos, szegény szüleim most meglennének lőve, mivel idén hó nélküli napsütéses karácsonyunk van.
Miután kinőttem a Jézuska történetből, jött a közös fa díszítés. Már reggel 8-kor szüleim ágyánál álltam és mondtam, hogy csináljuk már. Ők persze zsörtöltek, hogy ráérünk még, de én már teljes lázban égtem. Időközben a fánk is átalakult, összement illetve művé változott. A fenyő illat ugyan elmarad, de feldíszítéskor és lebontáskor is egyaránt ugyanolyan szép. Nem mellékesen a tűlevelek sem bökik az ember lábát.

Végezetül szeretnék megosztani pár friss, és még ropogós történetet.
Ebédelünk, édesapám éppen a halszálkákkal bajlódik a következő megjegyzést téve: "Nem tudom ki volt az a hülye, aki kitalálta, hogy húsvétkor halat kell enni." Mire mi nagy szemekkel nézünk rá, de hát apu karácsony van... No igen, azt hiszem az időjárás őt is megzavarta.

A sütihez nem kaptam villát, ezért elindultam a konyhába érte, ott sem volt, ezért mentem a mosogatóhoz, ott sem találtam. Vissza megyek a kis családomhoz.
Én: Nincs villa.
Anyu: Nem mondod, hogy megint nincs víz?
Én: Nem víz, mondom villa.
Mama: Hogyhogy nincs villany?
Ez volt a pillanat, amikor apából kitört a nevetés. Én pedig elkezdtem elmélkedni, hogy vagy a fél családom rosszul hall, vagy csak apával vagyok kompatibilis, és mások nem értik amit mondok.

Az idei karácsonyfánk :).

Marissa Meyer: Cinder (Könyvmoly párbaj)

" – Ezt most miért kell?
A fiú arcán egy pillanatnyi fájdalom suhant át.
– Miért? Nem vehetek neked ajándékot? – kérdezte olyan hangon, hogy Cinder vezetékeiben majdnem elakadtak az elektromos impulzusok.
– Nem. Azután semmiképp, hogy a héten vagy hat üzenetedre nem válaszoltam. Eszednél vagy?"

Bő 1 éve ajánlotta az egyik barátnőm, hogy olvassam el. Röviden elmondta, hogy miről is szól... hát elég meredek volt :D. Holdlakók, androidok, kiborgok és valami Hamupipőke sztori. Nem nagyon szeretem az olyan történeteket amik mesékre, vagy már megírt történetekre hajaznak. De olyan lelkes volt, nem mellesleg bízom az ízlésében is. Eldöntöttem el fogom olvasni.
Lelkesen bele is vetettem magam a betűtengerbe, természetesen csak azután, hogy kigyönyörködtem magam a borítóban. 70 oldal úgy elrepült, hogy észre sem vettem.

Cinder, a főszereplőnk egy kis műszerész bódét vezet a pekingi vásárban, hű társával Ikoval, az androiddal. Nagy érzéke van a műszaki dolgok javításához, ami kibernetikus organizmus létének köszönhető. Hírneve egészen a hercegig jutott, aki felkeresi egy fontos ügyben, androidja megjavításával bízza meg. Mostohaanyjával, és két mostohatestvérével él. Kisebbik testvére, Peony az egyetlen ember, aki törődik vele. Mostohaanyja és másik testvére ki nem állhatja, a vásárban szerzett pénzét elveszik. Lekezelően bánnak vele, hiszen ő csak egy robot, nincsenek érzései. Mindeközben halálos vírus szedi áldozatait. Dr. Erland keresi a gyógymódot, de a félelem és az elkeseredés egyre nagyobb mértéket ölt. Közben megjelennek a holdlakók, akik átakarják venni az uralmat Peking utcái felett.

A történet:
Imádtam. Izgalmas világot tárt elénk Meyer. Emberek, kiborgok és androidok együttélése. Az emberek előítéletei, a másság kezelése, kirekesztettség, tehetetlenség, varázslat. A bonyodalmak viszonylag könnyen kitalálhatók, amit sajnáltam. Meglepetés nem ért, de ugyanakkor rendkívül büszke voltam magamra, hogy kitaláltam :).

A szereplők:
Cinder: Érzésekkel teli fiatal lány, aki mindent megtesz azokért akiket szeret. Elképesztő humorral megáldva.
Kaito herceg: Neki annyira nem sikerült meggyőznie, annak ellenére, hogy elkötelezetten végzi feladatát. Mindent megtesz a népe érdekében. Még sokat kell tanulnia, de jó uralkodó lesz belőle. De nekem mégsem sikerült "beleszeretnem".
Dr. Erland: A kedvenc karakterem. Kíváncsi vagyok a következő részben milyen szerepe lesz.

Történet: 5/5*
Szereplők: 5/5
Borító: 5/5 (Egyébként miért ez a piros cipő? Azt hittem csizmában ment a bálra.)

Kis mellékes:
Ahogy írtam az olvasónaplóm és végig gondoltam újra az egész történetet különböző szólások, közmondások jutottak eszembe a szereplőkről.
Cinder: Az igazi szeretet tettekben, és nem a szavakban nyilvánul meg.
Kai: Ha békét akarsz, készülj a háborúra!
Levana: A látszat néha csal.
Dr. Erland: Aki mer, az nyer.