Monica Murphy: Heti csaj

Most, hogy a záróvizsga írásbeli részét már a hátam mögött tudom, késztetést éreztem, hogy végre olvassak is. Bemelegítésként valamilyen lazább, romantikus könyvre vágytam, ezért esett a választásom Monica Murphy: Heti csaj című könyvére. No, meg azért is, mert ez az egyik könyvmolypárbajos könyvem, és szeretném a kihívást teljesíteni.

"Átmenetiség. Ezzel a szóval jellemezhetném az életemet az utóbbi néhány évben. Átmenetileg dolgozom, amíg meg nem szabadulok innen. Átmenetileg a kisöcsém anyukája vagyok, mivel anyánk szart sem törődik velünk. És átmeneti csajszi vagyok, mert könnyen megkaphat bárki. Legalábbis a pletyka szerint.

Most éppen Drew Callahan átmeneti csaja vagyok. Ő az egyetemi futballcsapat sztárja, és körülrajongják. Gyönyörű és édes srác – és rejtőzködőbb, mint én. Ő vezetett be engem ebbe a hamis világba, ahol láthatóan ki nem állhatnak engem. És ahol mindenki akar tőle valamit. Bár az egyetlen dolog, amit, úgy tűnik, ő akar, az…

Én vagyok.

Már nem tudom, mit higgyek. Csak azt tudom, hogy Drew-nak szüksége van rám. És én mellette akarok lenni.

Mindörökké."

Tulajdonképpen, nem is tudom a kihívásra miért pont ezt a könyvet választottam, az alábbi fülszöveg inkább random mondatoknak tűnik, mindenesetre a könyvről nem túl sok mérvadó dolgot árul el. Egyik főszereplőnk "Átmeneti" Fable, aki önfeláldozóan gondoskodik kamaszodó öccséről, mivel anyja alkoholista, így ő lett a család eltartója. Minden alkalmi munkát elvállal, és egyéb pletykák is terjednek arról, hogyan is keresi a kenyerét. Ezeknek a pletykáknak köszönhetően jut el másik főhősünk Andrew a lányhoz. Megkéri, hogy fizetség ellenében tartson vele és töltsön el egy hetet hálaadáskor a szüleivel.  Andrew jóképű, népszerű és tehetséges focista, jó körülmények között él, bármelyik lányt megkaphatná, neki mégsem kell senki, látszólag minden rendben az életében. Látszólag...

"Azt akarom, hogy minél jobban eltollak magamtól, te annál inkább húzz vissza."

 
A történet tipikusan a szegény parasztlány és a gazdag királyfi egymásra találásáról szól, természetesen modernizált formában.Végig kísérhetjük, hogy a két teljesen más világ, két teljesen ellentétes ember miként talál egymásra. Ugyanakkor a könyv komoly dolgokat is próbál feszegetni, szerintem nem a legtökéletesebb módon. De ezekbe a spoilerek miatt most nem mennék bele részletesebben :).

"Ez az ember nem véletlenül lépett be az életembe. Ahogy én sem az övébe. Talán az a feladatunk, hogy segítsünk egymásnak megbirkózni a problémáinkkal. Vagy hogy reményt adjunk egymásnak."

Összességében elmondhatom, hogy nem volt rossz, de nekem tipikusan egyszer olvasós könyv. Egyik szereplőt sem sikerült különösképpen megszeretnem, sőt sokszor még idegesítettek is, hogy ennyire nyilvánvaló történésekre nem jönnek rá. Nem szeretem a váltott szemszöges történeteket, de itt most annyira nem zavart. Minden mérföldkőnek számító eseményt nagyon könnyen ki lehetett találni, így engem kevésbé kötött le, nem lehetett azon agyalni, hogy "na most vajon mi lesz?", annyira egyértelműek voltak a dolgok. Gondolkodtam a második részén, most, hogy még benne vagyok a történetben, de végül nem éreztem hozzá kellő erőt. 

Történet: 5/3
Szereplők: 5/2
Borító: 5/3

J. A. Redmerski: A soha határa

"Camryn Bennett még csak húszéves, de azt hiszi, pontosan tudja, milyen lesz majd az élete. Ám egy vad éjszaka után az észak-karolinai Raleigh legmenőbb belvárosi klubjában ismerősei és önmaga elképedésére úgy dönt, otthagyja megszokott életét, és elindul a vakvilágba. Egy szál táskával és a mobiltelefonjával felszáll egy távolsági buszra, hogy megtalálja önmagát – és helyette rálel Andrew Parrish-re.

A szexi és izgató Andrew úgy éli az életét, mintha nem lenne holnap. Olyan dolgokra veszi rá Camrynt, amilyenekre a lány sosem hitte magát képesnek, és megmutatja neki, hogyan adja meg magát a legmélyebb, legtiltottabb vágyainak. Hamarosan ő lesz Camryn merész új életének központja – olyan szerelmet, vágyat és érzelmeket kelt, amilyeneket a lány korábban elképzelni sem tudott. De Andrew nem árul el mindent Camrynnak. Ez a titok vajon örökre összehozza őket – vagy mindkettőjüket elpusztítja?"

Teljesen véletlenül akadtam a könyvre, amikor valami könnyed romantikus nyáladzásra vágytam, hogy kicsit bearanyozza a hideg téli napjaim. 90% fölötti molyos értékelése volt, gondoltam nem csalódhatok nagyot.

Először is össze kell vesznem a fülszöveggel, szerintem Camryn Bennett egyáltalán nem tudja milyen lesz élete és nem is hiszi azt, hogy tudja. Egy 20 éves lány, aki még nagyban keresi a helyét a világban, ráadásul meg kell küzdenie az évek során átélt tragédiákkal is. Csak a legjobb barátnője, Nat tartja benne a lelket, majd amikor ő is hátat fordít neki végső elkeseredésében céltalanul útnak indul. 

Valahol itt akartam abbahagyni a könyvet, mert egyáltalán nem fogott meg benne semmi, sőt…

Azon még túlléptem, hogy a legjobb barátnőjével nincs bennük semmi közös, mert Natot csak a szex érdekli, nem is tud másról beszélni. Ja, és mellesleg együtt hánytak, és fogta a haját közben (komolyan ennyire összehozza ez az esemény az embereket?)

Aztán ott van Nat fiúja, Damon. Aki drog díler, de ez teljesen rendben van, mert ő csak terjeszti, de nem szívja. (MI VAN??)

"A tény, hogy kokózik, több mint elég ahhoz, hogy soha ne legyek képes vonzódni hozzá, de mindig az egyik legközelebbi barátom volt, ezért elnéztem neki a kábítószert."

Nem, nem, nem, akkor sem nézem el neki, egyáltalán senkinek sem nézem el.

Ezek után rábeszéltem magam a folytatásra, az utazásos része már egészen kellemes andalgás volt. Megismerkedünk Andrew-val, aki a tökéletes rosszfiúnak kinéző jófiú. Tökéletes a megjelenése, tökéletes a kinézete, tökéletes az izomzata, tökéletes a hangja. Említettem már, hogy mennyire is tökéletes ez a Parrish gyerek? A sok eltúlzott jelzőt leszámítva a történetnek az ismerkedős szála élvezhető volt. Tetszett, ahogy cinkelik egymást Camryn-nel és szépen fokozatosan megismerik, és átsegítik egymást a problémáikon.

"Ha a múlton rágódsz, akkor nem tudsz továbblépni, ha pedig túl sokáig tervezed a jövőt, akkor vagy visszacsúszol, vagy örökre ott maradsz, ahol voltál. – Mereven a szemembe néz, hogy hangsúlyozza a mondanivalója komolyságát. – Ha a mának élsz, ahol minden éppen megfelelő, akkor elfoglalod magad, korlátot állítasz a kellemetlen emlékeknek, és simábban, hamarabb eléred a célodat."

Városról, városra járnak, motelekben szállnak meg, buliznak. Arrafelé a fiataloknak ennyi pénzük van? Vagy csak én vagyok ilyen csóró, hogy ezt nem tudnám kivitelezni? Volt benne pár szex jelenet is, amik úgy nagyjából helyükön is voltak, bár sokszor szerintem kevesebb vulgáris kifejezéssel is meg lehetett volna oldani.

A másik furcsaság, az én anyám már rég beleőrült volna, ha csak ennyi életjelet adok magamról, mint Camryn. Alkoholt még nem ihat, de egy hónapra simán eltűnhet?

Spoiler

Majd jött a befejezés… Andrew titkára nem volt nehéz rájönni, csak egy picit kellett szemfülesnek lenni. Ami a végén is kiakasztott, hogy a kórházi ágyban is csak a szexen járt az agyuk. Tudom én, hogy ez fontos dolog, de amikor életem szerelme épphogy csak él, egészen biztosan nem ilyen gondolatok járnának a fejemben. Amikor a tetőfokára hágna a hangulat, és komolyan elkezdenék izgulni, hogy jaj, most mi lesz, bumm 2 hónapot ugrunk a cselekményben és nehogy túl sokáig izguljon az olvasó, a feszültséget gyorsan fel is oldja az írónő. Jöhet a happy end, 3 hónap ismeretség után házasság, és már a mi drága főhősnőnk babát vár, de lehet ezt megint csak én érzem túl elkapkodottnak.

Spoiler vége

Történet: 5/3
Szereplők: 5/2,5
Borító: 5/5

Szent Johanna Gimi (1-8)

Az olvasó adatlapja a közösségi oldalról: 

Név: Für Katinka (Kata, Katus, chesslady)
Kor: 20
Beszélt nyelv: magyar, angol, német
Magamról: „Ne sírj, mert vége lett! Mosolyogj, mert megtörtént! :)"
Érdeklődési kör: könyvek, olvasás, zene, sakk, utazás
Klubtagság: Moly.hu, Balatonfüredi SC, Nagyatádi Sakk Klub, Munkácsy Gimi véndiákjai

Egyre több ismerősöm, barátnőm, utcán sétáló emberke kezében láttam a színes borítós Szent Johanna Gimis könyveket. Rákerestem, utána olvastam, majd annyiban hagytam. Á öreg vagyok én már ehhez, mi érdekes lehet abban, hogy 14 évesek mit csinálnak a gimiben. Különben is ilyen naplószerű, ezt meg mindig is kifejezetten rühelltem.  Telt múlt az idő, és valahogy mégis a kezem ügyébe akadt. Elkezdtem olvasni, és nem tudtam letenni. Igaz, hogy amikor elkezdtem olvasni már bőven megjelent a folytatás, de próbáltam beosztani. Kata, ma csak 1 hetet olvasol el… hát nem mindig pont valami izgalmassal zárul? :D Na jó, még egyet elolvashatsz… áá hát itt nem lehet abbahagyni. Ezt egy párszor eljátszottam magammal, az oldalak meg csak fogytak. A viccesebbnél viccesebb sztorik meg csak jöttek, mert bevallom nekem főleg ezek tetszettek. A romantikus része már kevésbé érintett meg, attól függetlenül, hogy maximálisan bele tudtam élni magam, hiszen egykor én is ilyen voltam. Akárcsak Reni, álmodoztam egy menő srácról, de sosem mertem volna neki elmondani.

Most pedig nézzük részletesebben a szereplőinket, elnézést a spoilerekért, de egyben értékelem az egész sorozatot, így elkerülhetetlenül is lesznek benne.

A kezdet mindig nehéz, de nem a Szent Johannában. Adva van a mi kis Rentai Renátánk, akinek naplójába betekintést nyerhetünk, az ő szemén keresztül látjuk az eseményeket.  Ő a történet szürke kisegere. Hiába a főszereplőnk kevésbé lopta be magát a szívembe. Szegénykém pedig megpróbálta, de amikor szenvedett azért nem volt szimpatikus, amikor örült akkor meg azért. Hát igen, nehéz nekem megfelelni :D. De a vége fele már voltak egészen humoros megszólalásai, azt hiszem Cortez ráhatása jót tett neki. 

„A gondolataimba merülve ücsörögtem a babzsák fotelemen, amikor felcsendült a Basket Case, én meg azonnal felvettem a telefont.
– Végre leráztam Cortezt, már vártam, hogy hívj, Pisti – szóltam bele. Cortez akkorát röhögött a vonal másik végén, hogy önkéntelenül is elmosolyodtam.
– Pisti? – kérdezte nevetve. – Pistivel csalsz meg?
– Mi bajod Pistivel?
– Á, nem, semmi. Biztos jó arc.”

Cortez a túl tökéletes. Szerintem nagyon eltúlzott lett, talán az egyetlen rossz tulajdonsága a lustaság volt. Számomra ő nem volt kifejezetten érdekes karakter.  Viszont volt egy bölcs megszólalása, amit nagyon tetszett.

„Nem baj az, ha nem vagy mindenki.”

Aztán itt van a numberone legjobb barátnő, Virág. Aki az első kötetekben még egészen szimpatikus volt. Majd egy Pál fordulással emós Virágból, sötét buta hippi lett. Ettől függetlenül jót szórakoztam rajta. Amikor azt hittem, hogy áá ettől nagyobb ökörséget már nem tud mondani, olyankor mindig bebizonyította, hogy, de igen tud.

„– Jó. Szóval. Uhh. A tünetek alapján biztos, hogy… nekem… jaj. Szóval prosztatagyulladásom van – mondta ki. Én mosolyogva a szám elé kaptam a kezem, Kinga pedig lehunyt szemmel egyszerűen megfejelte a mosdó csempéjét. Egymás után háromszor.”

Numbertwo legjobb barátnő Kinga. Az ő karaktere az egyik, akit nem éreztem annyira eltúlzottnak, bár tény neki is megvoltak a tipikus személyiségjegyei. A szigorú és kíméletlen, de gyakran látszott azért a hátsó jó szándék is a cselekedetei mögött.

„– Te szavaztál már? – fordult hirtelen Katához. (Kinga)
– Nem.
– Akkor mire vársz? Tapsra? Holt lelkek eljövetelére? Brandon Lee feltámadására? – üvöltötte. – Húzzál szavazni!
Kata riadtan nézett rám, mintegy megerősítést várva, mire bólintottam.
– Oké, talán ez így egy kicsit ijesztő, de Kinga amúgy kedves, szeretni való lány. Megéri rá szavazni. És ha nyer, emeljük a gyógyszeradagját is – magyaráztam.”

Ricsi, aki szerintem tökéletes párost alkot Virággal. Ő már kicsit közelebb van a fényhez, de még nem az igazi. Viszont, amikor elmondja mit szeret Virágban… azt a részt többször is átolvastam, sőt bevallom még kicsit meg is hatódtam rajt.

„– Amit a legjobban szeretek Emóban, az az, hogy egyáltalán nem erőltetett. Bírom, ha festékes a ruhája, az arca, a keze, a bakancsa. Bírom, hogy elmegyünk kajálni, és bármit megeszik, sőt, szerintem azt se tudja, mi az a szénhidrát. Bírom, hogy mindig hangosan röhög, és nem érdekli, hogy mások mit gondolnak róla… Bírom, hogy fura ruhákat hord, hogy idétlenségeket néz, hogy magasról tesz a divatra, hogy minden rohadt „cuki” kép láttán visongani kezd, és állandóan meg kell ígérnem, hogy megszerzek neki valami kisállatot. Bírom, hogy nem nyafog a robogón, hogy bármilyen filmet megnéz, hogy tudok vele playstationözni, hogy lehet vele röhögni és hogy akármikor csinálhatom ezt, mert nem jajgat érte – mondta, aztán hirtelen odanyúlt Virághoz, és két kézzel összekócolta a haját. Virág tényleg nem kezdett el vinnyogni, csak hangosan nevetve hagyta, hogy Ricsi a fél karjával megragadva magához ölelje, majd folytatta. – Kit érdekel, ha ma elfelejtett fésülködni? Ez legyen a legnagyobb hibája – vonta meg a vállát. – Teszek rá. Nézd meg őket – biccentett Edináék irányába, akik hárman igyekeztek a suli felé, konkrétan a teljes őszi divatkatalógusba öltözve. – Belőlük van egymillió. Emóból meg egy.”

Ricsi és a kémia kapcsolata:

„– Halljátok, Gondos kiakasztott – rázta meg a raszta tincseit, mintha még mindig nem hinné el, mi történt. – Megkérdezte, mit tudok a fluorról.
– És mit mondtál? – kérdeztem rosszat sejtve.
– Mit mondtam volna? Hogy „Halenda!” – vágta rá a szerinte igenis jó választ.”

Dave és Macu a két műszakiszakink. Először meglepett mennyire  szerelmesek a kütyüikbe, de aztán belegondoltam, és be kellett látnom, én is nehezen lennék meg a telefonom illetve a laptopom nélkül.

„– Felmayer!
– Igen, tanár úr?
– Elmondanád, hogy a rajzodon mi ez a sötét folt? – mutatta fel a lapot. A fél gyümölcstálat kitakarta egy kerek satírozás.
– Az Gábor feje – közölte. – Nem láttam tőle rendesen!”

Gábor, aki… aki, mintha nem is lenne. Nem tudok róla mit írni, azon kívül, hogy van egy kutyája semmi sem jut eszembe róla. 

„– Ozzy! – ismételte Andris.
– Az ki? – kérdezte Gondos, valami cukrot (esetleg) atomot rágcsálva.
– Ozzy, az új diák. – szállt be Robi a szívatásba.
– Ki az új diák? Te vagy az? – kérdezte Gábortól, aki furán nézve a tanárnőre végül bólintott. – Akkor, állj fel szépen, és mutatkozz be a többieknek, Ozzy – utasította Gondos. Gábor rezzenéstelen arccal felállt és körbefordult.
– Sziasztok! – üdvözölt minket.
– Szia, Ozzy! – kiáltottuk tökéletesen egyszerre.
– Honnan jöttél fiam? – faggatta tovább a tanárnő.
– Otthonról – válaszolta Gábor.
– Ez az Ozzy egy igazi Humor Harold. Muhahaha. – röhögött erőltetetten Zsolti, és az asztalt csapkodta.
– Most Ozzy vagy Harold? – kapkodta a fejét Gondos.
– Harold Ozzy! – segítette ki Ricsi.”

Jacques, azaz Zsák, aki francia és szegénykém  nagyon sokszor nem is érti mi van, szintén keveset szerepelt, akárcsak Gábor.

„– Jacques is velünk volt – szóltam, mire a többiek röhögve legyintettek.
– Zsák azt se tudja, mi van. Ugye, Zsák? – veregette vállba Ricsi.
Jacques mosolyogva bólintott.”

A két őrült rocker, Andris és Robi. Viszont ilyen embereket egészen biztosan mindenki ismer :D.

„Tisztelt Szülő! A fia betegségre hivatkozva távozott az órámról! Kardos Kálmán”
„Tisztelt Tanár Úr! A fiam valóban beteg. Elmebeteg. Bernáthné”

Végül, de nem utolsó sorban szeretnék szót ejteni az abszolút kedvencemről Zsoltiról, aki szolgáltatta számomra a legtöbb derülni valót. Olykor nagyon pihentek voltak a poénjai, de én még azokat is imádtam. 

„– Csehov – szólt rá türelmetlenül Kardos.
– Jó, megvan – csettintett Zsolti. – Szóval Csehov: A Sas – kezdte, én meg a szám elé kaptam a kezem, nehogy felnevessek. Kardos az orrát dörzsölgette, Kinga pedig elkerekedett szemmel fordult hátra.
– Az Sirály, te barom! – förmedt rá. Zsolti átgondolta a dolgot, végül megvonta a vállát.
– Na és? Madár-madár.”

Egyéb bennem felmerült kérdések:

Reni anyukájának 20 év alatt senki sem mondja meg, hogy a főztje ehetetlen? Ő miért nem érzi, hogy szörnyű, és ennyi év után miért strapálja magát még mindig?

Amikor mindenkinek Reni segít, hogy tudott mégis leérettségizni mindenki? Főleg Ricsi kémiából… mert értem én, hogy kettest nem nehéz szerezni, de azért valamit ahhoz is kell tudni.

Tudom, tudom, ne legyek szőrszálhasogató, de ezek a kérdések elég gyakran megfogalmazódtak bennem. Összességében viszont elmondható, hogy szerintem remek sorozat, kellemes volt esténként olvasni, egyszerre kikapcsolt, szórakoztatott,(nosztalgiáztam közben, mert azért a gimis emlékek előjönnek) nem hiába emlegetik a magyar Harry Potterként.

Történet: 5/4

Szereplők: 5/4

Borító: 5/5 (Szerintem nagyon jól néznek ki. )

Zárás 2013

Érdekességként gondoltam összeállítok a 2013-as évemről egy kis statisztikai összegzést, zárást. Ez volt az első évem, hogy viszonylag aktívan olvastam és a moly.hu segítségével jegyeztem is az olvasásaimat.

A tavalyi év során 54 könyvet olvastam el. 

Körülbelül 20.482 oldalt. 32 szerzőtől, ebből 23 nő és 9 férfi. 

Nemzetiségüket tekintve 17 amerikai, 6 magyar, 3 brit, 2 francia, és 1-1 kanadai, új-zélandi, dél-koreai, és ausztrál. 

Összesen 19 kiadó könyveit olvastam, a legtöbbet a Cicerótól (9), Agave, Európa (7), Animus, Ulpius (6).  

13 sorozatot olvastam, 3-at be is fejeztem. Az 54 könyvből 29 valamelyik sorozat része volt. 

Ötös skálán értékeltem a könyveket, a 2013-ban olvasott könyvek átlagpontszáma 3,9, ami szerintem egészen jó, túlnyomó részt olyan könyveket olvastam, amik tetszettek.

A legtöbb könyvet Leiner Laurától olvastam (9 db, Szent Johanna Gimi sorozat+ kalauz), majd Agatha Christie (7db), és végül J. K. Rowling (6db, Harry Potter sorozat). 

Kíváncsi voltam mennyire olvasok friss könyveket, ezért összesítettem a kiadási éveket is. Az átlag 2009,45 lett. 2012-ben kiadott: 12 db, 2013-ban pedig: 4db.

Imádom a borítókat nézegetni, ezért ebből is összeállítottam, egy TOP5-ös listát.

1. Rohinton Mistry: India, India 
2.  Amy Kathleen Ryan: Ragyogás
3.  Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna
4. Stephenie Meyer: A burok
5. Mira Grant: Feed- Etetés

16 könyvet értékeltem 5 pontra, ebből hosszas tanakodás és rendezgetés során sikerült kialakítanom a TOP5-ös listám.

1. John Scalzi: Vének háborúja
2. Marissa Meyer: Cinder
3. Agatha Christie: Tíz kicsi néger
4. Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem
5. Stephenie Meyer: A burok