2016. március 13., vasárnap

Rachel Vincent: Lélektolvajok

" – A lelkek légypapírja vagyok. Ez… bizarr."

Bevallom ezt a könyvet csak a borító miatt olvastam el, egyszerűen annyira gyönyörű, hogy nem tudtam neki nemet mondani. Hófehér csaj, vörös ajkak, sejtelmes füstfelhő. Még az sem rettentett el, hogy az van ráírva: "Alkonyat rajongók szeretni fogják", sejtetve, hogy hasonló stílusú könyv.

Kaylee Cavanaughnak van egy nem túl kellemes különleges képessége, megérzi ha valaki meghal a közelében. Amikor pedig ez bekövetkezik nem tudja figyelmeztetni, semmit sem tud tenni, csak sikítani. Mostanában gyakoriak a rejtélyes halálesetek, egészséges kamaszok látszólag minden ok nélkül egyik pillanatról a másikra holtan esnek össze. Ezen rejtély felderítésében segít neki újdonsült barátja Nash a suli szépfiúja, aki felfigyel Kaylee rejtélyes adottságára.

Borító: mint feljebb ecseteltem, szerintem hűűű *-*

Cím: Hmm, érdekes, de szerintem teljesen jó.

Ajánlom: Azoknak akik szeretik a természetfeletti lényeket, és már unják a vámpíros sztorikat.

Összegzés: 5/3,5
Nem volt annyira, nagy durranás, de olvastatta magát a könyv, így utólag nem bántam meg, valószínűleg folytatni fogom a sorozatot.

"– (…) A gyász felemészti az embert. A közeli haláltól megszállottá válnak. Éppen elég rossz, amikor valaki azt tudja, hogy gyógyíthatatlan rákban haldoklik, vagy ilyesmi. De pontosan tudni a pillanatot? Ismerni a pontos dátumot és az időpontot, amely az ember agyába van vésve, és egyre közelebb kerül, miközben az élete elszalad? Ettől bárki megőrülne."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése